Pánikbetegség
Egyre többet halljuk manapság ezt a kifejezést. Na de mit is jelent pontosan? Mivel jár ez a betegség, és hogyan alakul ki? Kiket érint? Kik lehetnek a potenciális áldozatai? Lehet-e kezelni? És milyen következményei lehetnek az egyén életére nézve? Nos, ennek járunk utána az alábbi cikkben.
A legegyszerűbb talán ha Atkinson és Hilgard nagysikerű könyvében leírt példával kezdjük. „Hédit az utcán, lakásától nem messze rohanták meg a félelmetes, mindent elárasztó fiziológiai tünetek. Egész teste megfeszült, dőlt róla a verejték, szíve kalapált. Forgott vele a világ, azt se tudta, hol van. Egyből arra gondolt, hogy „Szívrohamom van, nem bírom tovább! Mindjárt valami szörnyűség történik velem, meg fogok halni!” Hédi addig állt kővé dermedve az utca közepén, amíg valaki oda nem ment segíteni neki.” (Atkinson & Hilgard 2005)
Na de mi is történt Hédivel? Ami a leginkább szembetűnő, azok a hirtelen fellépő fiziológiai tünetek, mint az izomfeszülés, verejtékezés és a szívkalapálás. Ezek a reakciók veszélyhelyzetben teljesen normális reakciók lennének, azonban Hédit itt nem érte semmiféle atrocitás, így tehát ezeknek a szorongásos tüneteknek az ő esetében más az eredetük. Nos, Hédi egy pánikrohamot élt át.
A pánikroham tehát az elszenvedő fél számára egy negatív állapot, amit úgy él meg, hogy éppen egy rettenetes és szörnyen rossz dolog történik vele. Ezt az állapotot tipikus fiziológiai tünetek kísérik, mint például a légszomj, ájulás, hányinger, verejtékezés vagy éppen a heves szívdobogás. Ezek általában egyszerre vannak jelen, és a vegetatív idegrendszer szimpatikus ágának túlsúlyából adódnak. A legszélsőségesebb esetben akár halálfélelem is felléphet. Ha ezek a pánikrohamok rendszeressé válnak, akkor diagnosztizálják a pánikbetegséget. Az egyén már attól is szorong ez esetben, hogy egy-egy roham esetlegesen bekövetkezik. Az egyének gyakran gondolják, hogy halálos betegségben szenvedek, és már semmi sem segíthet rajtuk.
E betegség leginkább a fiatalabb korosztályt érinti, nagyjából a 18-35 éveseket öleli fel és a nők körében gyakoribb, mint a férfiaknál. Egyes pszichiáterek, pszichológusok szerint nagyon gyakori, hogy egy-egy stresszes időszak – túlhajszolt életmód, stresszes párkapcsolat - után lépnek fel az első tünetek.
A pszichológusok szerint a pánikbetegség kialakulásának lelki okai vannak. A következő jelenségeket tulajdonították az okok közé: halálfélelem, helytelen stressz kezelés, érzelmi egyensúly felbomlása és pszichés konfliktus.
1. A halálfélelem: az illető túlzottan fél mások és saját életének elvesztésétől – gyakran indokolatlanul. A másokhoz való túlzott ragaszkodás akár pánikrohamhoz is vezethet, méghozzá a tudattalan félelem tükröződéseképpen.
2. Helytelen stressz kezelés: a stressz mára az emberiség népbetegsége lett. Szinte mindenki ki van téve neki nap, mint nap. A stresszt tudni kell kezelni a megfelelő technikákkal. Van, akinek ez megy, és van, akinek nem. Azoknál, akik nem képesek megbirkózni vele gyakrabban diagnosztizálnak a későbbiekben pánikbetegséget.
3. Érzelmi egyensúly felbomlása: ha az illetőnél az érzelmi egyensúly felborul, vagy negatív oldalra billen, akkor kénytelen szembenézni az érzelmi problémákkal. Ha ezekkel sikeresen megbirkózik, akkor a személyiségben semmiféle zavar nem lép fel. Azonban ha nem tud velük mit kezdeni, és problémákba ütközik, akkor ennek eredményeképpen megjelenhet a pánikbetegség.
4. Pszichés konfliktus: Fontos, hogy az életben adódó konfliktusokat - legyen az munkahelyi, magánéleti, vagy akár párkapcsolati – mindig megfelelően kezeljük és próbáljuk megoldani őket. Ezek gyakran nehézségeket okoznak azonban. Viszont kell az, hogy az egyén felvegye velük a harcot, és megpróbálja legyőzni őket. De vannak, akik a menekülés mellett teszik le a voksukat, és nem képesek a gondokkal farkasszemet nézni. Az ilyen embereknek nyújt kedvező lehetőséget a pánikroham, egyfajta menekülésként szolgál nekik.
Nagyjából a betegek felénél alakul ki az ún. agorafóbia, ami annyit jelent, hogy az egyén retteg az olyan helyzetektől, ahonnan nem tudna kiszabadulni, vagy nem kaphatna segítséget. Rettegnek a pánikrohamoktól és nem bírják elviselni a szűk és zárt tereket, mint mondjuk egy lift vagy egy busz. Tartanak mások véleményétől, attól, hogy az esetleg pánikrohamokat mások nevetségesnek és kicsinyesnek tartanak majd. Kerülnek minden olyan helyzetet, ami számukra kellemetlen lehet, így életterük eléggé beszűkül, és társas kapcsolataik esetenként szinte a nullára redukálódik. Nem nagyon mozdulnak ki otthonukból és a megszokott helyeikről, mert úgy érzik, hogy számukra ez a biztonságos, itt nem érheti őket baj.
Az agorafóbia természetesen kialakulhat pánikbetegség nélkül is, azonban a legtöbb agorafóbiásnak vannak pánikszerű tünetei, főleg társas helyzetekben. Ez a betegség kihat a mindennapi életre, és teljesen ellehetetleníti azt. Így az egyének a tehetetlenség miatt gyakran fordulnak különféle tudatmódosító szerekhez (alkohol, drog), hogy valahogy mégiscsak elviselhetővé tegyék a mindennapjaikat.
A pánikbetegséggel és/vagy az agorafóbiával nem könnyű együtt élni, de lehet. Fontos, hogy időben felismerjék a betegséget, és szakemberek kezeljék azt. Ugyanis ha nem ismerik fel, és nem kezelik, akkor könnyen krónikussá válhat. A kezelésnek többféle módja is lehet, a nyugati orvoslás gyógyszeres kezelést illetve pszichoterápiát alkalmaz, ami akár kombinálható is egymással.
A tibeti orvoslás a növényi gyógyító szerek és a tibeti gyógyászat pszichológiai - tehát a tudatra, lelkiállapotra ható - módszerein kívül, a megfelelő táplálkozásra, életmódra is javaslatot tesz, továbbá számos, nagyon hatékony - úgynevezett - külső terápiával segíti a gyógyulást.
A betegség tehát megszüntethető, sikeresen és teljesen ki lehet belőle gyógyulni!
